EMLÉKEZET ÉS BIZONYOSSÁG
Egy belső kép nem bizonyíték
Egy emlék lehet eleven és meggyőző. Hogyan különül el az élmény ereje a történeti pontosságtól?
„Ennyire élénk képet nem találhatnék ki.”
Egy régi szoba, egy arc, egy mondat: a felidézett kép olykor annyira eleven, hogy bizonyítéknak érezzük. A mondat itt szemléltető felvetés, nem egy konkrét ember beszámolója. Két kérdés csúszik össze benne: milyen erős az élmény, és mennyire pontosan felel meg egy korábbi eseménynek.
John F. Kihlstrom 1997-es áttekintése szerint az emlékezet javítását célzó hipnotikus szuggesztiók téves felidézést is növelhetnek, miközben a személy mind a helyes, mind a téves emlékeiben magabiztosabbá válhat. A bizonyosság növekedése ezért önmagában nem bizonyít nagyobb pontosságot.[1]
A felidézés során több forrás találkozik
Az emlékezés nem egy változatlan felvétel visszajátszása. Kihlstrom emlékezeti alapelvekről szóló tanulmánya azt írja le, hogy a felidézésben az eredeti tapasztalatból megőrzött információ mellett a későbbi tudás, az elvárások és a következtetések is szerepet kaphatnak. A történet ismerősnek tűnő részeinek eredete nem mindig könnyen megkülönböztethető.[2]
Szemléltető példaként gondolj egy családi ünnepre, amelyről fényképet is láttál és többször hallottál történeteket. Amikor felidézed, külön kérdés, mire emlékszel az eseményből, és mit tudsz a képekből vagy az elbeszélésekből. Ez a példa nem bizonyítja, hogy egy adott emlék téves; azt mutatja meg, miért fontos rákérdezni az információ eredetére.
Nem mindegy, hogyan kérdezünk
Scoboria, Mazzoni és Kirsch 2006-os vizsgálatában 194 egyetemi hallgató vett részt. A félrevezető kérdések rontották az emlékezeti beszámolók pontosságát, és ritkábbá tették a „nem tudom” választ. Ebben a kísérletben viszont nem sikerült megismételni a hipnózis önálló negatív hatását, amelyet a szerzők egy korábbi vizsgálatban találtak.[3]
Ez fontos árnyalat: nem az a tudományos állítás, hogy minden hipnózis minden emléket elront. A kérdezés, az elvárások és az adott eljárás külön vizsgálandó. Egyetlen ilyen kísérletből azt sem következtethetjük, hogy egy régi életesemény hipnózissal biztosan és pontosan rekonstruálható.
Gyakorlati következtetésünk: a „Mi jut eszedbe?” és a „Biztosan ez történt veled, ugye?” nem egyenértékű kérdés. A bizonytalanság elfogadása teret hagy annak is, hogy valaki valóban nem emlékszik.
Mit jelent ez a regressziós élményeknél?
A korábbi életkorba való képzeleti visszatérés szubjektíven meggyőző lehet, de Kihlstrom áttekintése nem támasztja alá, hogy ilyenkor a gyermekkori emlékezet eredeti állapota visszaállna. A módszer elnevezése tehát nem hitelesíti automatikusan a felmerülő történetet.[1]
A belső kép személyes jelentéséről lehet gondolkodni, miközben a történeti állítást nyitott kérdésként kezeljük. A kép önmagában nem alap egy rejtett trauma kijelentésére, egy személy megvádolására vagy egy előző élet bizonyítására. A múltbeli esemény igazolásához függetlenül ellenőrizhető adatokra van szükség; az átélés ereje ezt nem helyettesíti.[2]
Ha egy felmerülő emlék felkavar, nem kell tovább erőltetned a részletek keresését. Tartós szorongás vagy traumával kapcsolatos panasz esetén megfelelően képzett és jogosult egészségügyi szakemberrel érdemes beszélned.