ISMERŐS LEHET? · SZEMLÉLTETŐ ÉLETHELYZET
Találsz egy lehetőséget, amely régóta érdekel. Már majdnem jelentkezel, amikor megszólal benned a kérdés: mi lesz, ha nem sikerül? Félreteszed. Másnap azért vagy elégedetlen, mert megint nem léptél. Egyszerre vonz az új és nyugtat meg a megszokott.
Ez kitalált példa a döntési bizonytalanságra, nem vendégbeszámoló vagy pszichológiai diagnózis.
Lehet, hogy két fontos dologra mondanál igent
A belső vita könnyen hangzik úgy, mintha volna benned egy jó oldal, amely változni akar, és egy rossz, amely mindent elront. De nézd meg a konkrét helyzetet: lehet, hogy az egyik igényed a fejlődés, a másik a kiszámíthatóság. Mindkettő érthető lehet, miközben a jelenlegi döntésedhez nem ugyanazt a lépést javasolják.
A célok közötti konfliktust a pszichológia is vizsgálja. Emmons és King kutatásában az egymással ütköző törekvésekhez kedvezőtlenebb jólléti mutatók és kevesebb kapcsolódó cselekvés társult. Ez együttjárásokat leíró kutatás, nem annak bizonyítéka, hogy minden halogatás ugyanarra az okra vezethető vissza. [1]
Mit jelent itt az, hogy „egy részem”?
Ebben az írásban ez hétköznapi hasonlat eltérő nézőpontokra. Nem állítjuk, hogy külön személyek élnek benned. Azt sem, hogy egy bizonytalan döntésből bármilyen diagnózis következne. Elég annyit mondani: „egyszerre szeretném ezt, és tartok ettől”.
Az Ego State-ről szóló részletes cikk az énállapotok módszertani megközelítését mutatja be. Ez az írás a mindennapi döntésnél marad. Nem kell módszert választanod ahhoz, hogy pontosabban megnevezd a mostani dilemmádat, és nem kell minden visszatartó érzés mögött elfeledett emléket keresned.
Három kérdés a címkézés helyett
Vegyünk egy egyszerű példát: szeretnél jelentkezni egy tanfolyamra, de halogatod az üzenetet. A „gyáva vagyok” minősítés helyett írd le a következőket. A kérdések szerkesztői önreflexiós ötletek, nem diagnosztikai teszt vagy terápiás protokoll.
- Mit szeretnék ettől? Új tudást, társaságot, önállóságot vagy egy következő munkalehetőséget? Minél pontosabb a válasz, annál világosabb, miért fontos a lépés.
- Mitől tartok pontosan? Az időbeosztástól, a költségtől, a kudarctól vagy attól, hogy nem illeszkedem majd a csoportba? Ezekre nem feltétlenül ugyanaz a válasz.
- Milyen információ vagy kisebb próba hiányzik? Lehet, hogy a jelentkezés előtt elég elkérni a tematikát vagy megkérdezni, milyen előismeret szükséges.
A harmadik kérdés különösen hasznos lehet: nem követeli meg, hogy a teljes bizonytalanságod eltűnjön. Olyan következő lépést keres, amely után többet fogsz tudni, mint most. A válasz az is lehet, hogy ez a lehetőség jelenleg nem fér bele. A tudatos elhalasztás és az újra meg újra el nem döntött ügy között van különbség.
Nem minden döntés végleges
Érdemes megkülönböztetni a visszafordítható próbát a komoly elköteleződéstől. Információt kérni nem ugyanaz, mint szerződést aláírni. Egy beszélgetést kezdeményezni nem ugyanaz, mint minden részletben megállapodni. Ha túl nagy csomagban nézed a döntést, könnyen a legelső lépés is végleges választásnak tűnik.
A belső bizonytalanság ugyanakkor néha valós külső akadályt jelez: kevés időt, pénzt, segítséget vagy megfelelő információt. Ezeket nem kell „belső blokknak” átnevezni. Lehet, hogy a leghasznosabb válasz egy naptár, költségszámítás vagy tisztázó kérdés.
Mit lehet ebből közös munkába hozni?
Egy önismereti beszélgetésben megvizsgálhatjuk a jelenlegi célodat és azt, milyen feltételekkel éreznéd vállalhatónak a következő lépést. A belső képek és megfogalmazások teret adhatnak az eltérő nézőpontoknak, de nem döntik el helyetted, mit kell tenned. A szerepem a kísérés; a saját értelmezésed és határaid számítanak.
Ha a belső tapasztalat ijesztő, emlékezetkieséssel jár vagy akadályozza a mindennapi működést, egészségügyi szakember segítsége indokolt. A hétköznapi döntési dilemmáról szóló cikk nem alkalmas ilyen élmények értékelésére.
Nem szükséges minden belső vitát megszüntetned egy megfontolt döntéshez. Elég lehet felismerni, mi fontos számodra mindkét oldalon, és kijelölni egy következő lépést, amelyért felelősséget tudsz vállalni.